Férfiakról róka szemmel

Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogságról, mondj le a szerelemről, a nőről és légy erős - ezt így fejezi ki: "légy férfi!" Persze ez rá nem igaz… Ő így férfi.  Érdekes megközelítések ezek, de valahol igazak, ha akarod, hanem. Érdekes az is, hogy amikor a legkevésbé számítasz rá akkor ő ott terem és szinte mámorban élsz tőle.

    Sejti, hogy mit akarsz, hogy mire vágysz, és már csak azért sem teszi meg azokat az egyszerű dolgokat, hogy ne vegyen neked semmit. Igaz most ezt senkitől sem várhatod el, és jól esik persze, de csak az ő érdekét nézed, és nem akarod, hogy miattad ne tudjon olyanra költeni, ami neki fontos. Akkor is figyelemre méltó, amikor veled akar lenni, még a legnagyobb szarban is ott van melletted és fogja a kicsi, puha kezed és a füledbe súgja, hogy: Szeretlek! Lehet, arra vágyik, hogy a haverokkal sörözzön, vagy csak éppen telihold van, de mégis csak melletted van! Persze van olyan is, amikor ott ülsz a padon, könnyek peregnek az arcodon, és tudni akarod, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretsz, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért veled történt, van ennek valami oka, vagy csak egy újabb őrült gondolat? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjél vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljed el? Igen, ez a csalódás. Nem fogod elfelejteni sosem, hogy mi történt, és azt sem, hogy mit tett. De most veled van. Teljes pompában és önmagát adva. Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád tőle, hogy olyan maradjon, amilyennek megszeretted őt? Változik és néha nem is érted miért? Segít, bár sose kérted, véd, pedig erős vagy te is. Legalábbis kívülről. Melletted áll, támogat, bíztat, bókol, és nem tudod, hogy mivel érdemled te ki az ő szeretetét? Mit tettél érte? Mit láthat benned, amikor megcsókol? Amikor azt mondja, Szeretlek? Nem fogod megérteni őt, mert nem hagyja. Titokzatos és gyönyörű. Főleg ha alszik. Amikor a legsebezhetőbb, álmában, amikor azt se tudod, merre járhat, de azért figyeled, ahogy szuszog, és ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy megvédd, hogy óvd az álmát. Napközben ő véd meg, és most te őt.

     Érdekes a férfinem... Olyan változatosak, mint a rajzok miket csak úgy, álmodozva rajzolunk. Amiket sose tudsz lemásolni, és ugyan olyanra teremteni. Van olyan, amelyik káprázatos, de ha sokáig nézed, megtalálod a hibáit, ami onnantól már egész szembetűnő lesz. Amelyik csúnya, de ha megfigyeled, ott a részletesség a megmunkáltság, és a vágy, hogy szeresd. A tökéletes rajzok sajnos nagyon ritkák. Szépek, kifinomultak, káprázatosak.  A durva és nagyratörő munkák mindig előbb kerülnek sorra, mint ezek, de kevésbé tiszteled meg őket. De veszel egy példát. Itt van ő. Miatta írod és gondolod át a szavakat, hogy ne bántsd meg. De rájössz, hogy ezen csak mosolyogni fog. Megdicsér és kapsz egy puszit azzal a szöveggel, hogy „ügyes vagy kicsim”. Tényleg ezt gondolhatja? Igen. Tudod. Érzed. Mert őszinte és megmondja, amit gondol. Vagy nem? Oké, persze mert mindenki hazudik, ezt te is tudod, de egyszer igazán hihetnél neki. Megbántott már? És? Régen volt, ennyi volt. Rágod a fülét, de csak nevetsz belül, mert semmit nem ér már. Már rég megbocsájtottad neki. Elfelejtetted, túlléptél rajta és vele vagy.

    Ennyi kell nem? Ja, meg ő és te egy üres szobában. Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek. Ennyi elég is. Neki is, neked is. Egymás szenvedélyei vagytok. Bárhol is legyen, számodra a pokol az a hely, ahol nincs veled. Szereted, mert ő is szeret és az egész férfi, mint egy mágnes vonz magához. Szenvedélyes, megértő, figyelmes, türelmetlen, olykor azért tud várni, de ez a ritkább. Előzékeny? Hát miért is ne? Ez is lehet. Kedves? Oké, inkább nagyon jól ismered és ezek már sablon szövegnek hangzanak, mert úgyis tudod, hogy milyen és ezt nem kell elmondanod. Magadnak felesleges. Mások meg ismerjék meg, és úgy döntsenek. Neked akkor is Ő marad a tökéletes.